Gyurcsány fölvette magát videóra, és körülbelül a következőket mondta:
1. „Az ország nem működik.”
2. Nem szabad az embereket és az időjárást hibáztatni a kialakult hóhelyzetért.
3. „A kormánynak kell vigyáznia ránk: ha erre nem alkalmas, akkor semmire sem.”
Még több, mint száz ember van a hó fogságában, sok ezer hivatásos és önkéntes ember dolgozik országszerte a katasztrófahelyzet orvoslásán, ám jön Vércse úr, és máris megpróbálja 0,5-ről 0,75 százalékra föltornázni pártja támogatottságát. Hányinger.
Ha van ember, akinek egy ilyen szituban mélyen hallgatnia kéne, az pont Vércse úr. Emlékszik még valaki 2006. augusztus 20-ára? Akkor nemhogy lefújták volna az ünnepséget (mint tették azt most Orbánék), hanem a legnagyobb monszun közepén is lődözték föl a tűzijátékokat, plusz a villanyt sem kapcsolták föl, amikor több százezer ember menekülni próbált a Duna-partról. Olyan, hogy operatív törzs akkoriban nem létezett, az ország akkori urai, köztük Vércse úr, magasról tettek az egész állami ünnepségre, jobb dolguk volt éppen. Az eredmény ismert: öt halott, több száz sérült.
De ez még semmi, a java ezután jött. Amikor már megvolt a baj, és a hülye is tudta, milyen kiemelt szerepe volt a tragédiában a tehetetlen, tehetségtelen, dilettáns kormánynak, ők egy meteorológussal és pár katasztrófavédelmissel vitették el a balhét. A Vércse és a Rókaképű pedig a vállát vonogatta.
Majd – és ez még durvább – nem voltak hajlandók peren kívül megegyezni a károsultakkal a kártérítésről. Ezt csak a kormányváltás után, Orbánék tették meg. (Itt érhető tetten kormány és kormány közti különbség.)
Vércse úrban és bandájában annyi tisztesség sem volt, hogy a tolószékbe kényszerült fiatal lányt és a többi súlyos sérültet, a halottak hozzátartozóit megsegítse. Vércsééknél az erkölcs nemhogy nem létezik, hanem egyenesen negatív tartományban mozog.
