Ilyen aljas vádbeszédhez már rég volt pechem.
A vádiratról egy korábbi bejegyzésemben már írtam. (http://pilhaltamas.blog.hu/2011/05/25/budapesti_wiesenthal_ugyeszseg)
Azóta annyi történt, hogy két történész szakértő, Zinner Tibor és Szakály Sándor darabokra cincálta a vádat. Pontosabban azokat a pontjait, amelyekkel kapcsolatban kikérték a véleményüket. Elmondták, hogy az ÁVH-n tett vallomásokat kényszerrel csikarták ki. (Épeszű, történelmet legalább gyorstalpalón tanult ember ezt önmagától is tudja.) Vagyis a Nagy János-féle 1948-as vallomást nem lenne okos komolyan venni, és vádiratot alapozni rá. A vallomásban a honvédtiszt azt állította, Képíró utasította őt arra, hogy harminc foglyot vigyen az újvidéki sportpályára, ahol azokat a katonák kivégezték. Ehhez képest Falvai ma azt bírta mondani vádbeszédében, hogy az ÁVH-n nem minden esetben kényszerrel csikarták ki a vallomást...
Teljesen igaza van. Néha nem csikartak semmit, csak addig ütöttek, amíg a delikvens mozgott, és magasról tettek arra, hogy ha elhalálozik, ki fogja aláírni a koholt vallomást. Így járt például Ries István volt igazságügyminiszter is, akit Bauer Tamás apja, Bauer „körmös” Miklós vert halálra saját kezűleg 1950-ben. (A bűne az volt, hogy a kékcédulás választások elleni tiltakozásul lemondott posztjáról.) Ehhez képest Bauer-papát senki soha nem vonta felelősségre ezért vagy más gyilkosságaiért, kínzásaiért, nem indult ellene eljárás, és 2005-ben békésen lehelhette ki lelketlen lelkét, és távozhatott a pokol valamelyik rusnya bugyrába. A senkit soha nem bántó, kivégzésre bizonyítottan soha parancsot nem adó Képírót viszont 98. évében is bekasztlizná a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ által irányított Budapesti Nyomozó Ügyészség.
Siralomvölgy.
Falvai szerint nem minden esetben volt kényszer az ÁVH-n. Ez már majnem ugyanaz a pöcegödör szint, mint amikor Kuncze belügyminisztersége idején igazolást állíttatott ki arról, hogy az 50-es években az ÁVH-nál nem volt szokásos eljárás a kínzás...
Az eddigi tárgyalásokon ismertetett dokumentumok és a szakértői vélemények alapján úgy gondolom, Képíró legfeljebb annyi „bűnt” követhetett el, ha egyáltalán, hogy nem tagadta meg a rajta keresztül az alá beosztott csendőr járőröknek kiosztott parancsot, és „hagyta”, hogy a járőrök a parancs alapján a magukat igazolni nem tudó, magyarul nem beszélő vagy partizángyanús egyedeket előállítsák a leventeotthonban fölállított igazolóbizottsághoz, illetőleg átadják a honvédeknek. Akik aztán egy részüket kivégezték. De ezt azért nem kéne Képíró és a csendőrök nyakába varrni, még ha Jeruzsálemben erre nagy is az igény. (Lásd még: „hetedíziglen”.) Ha az „bűn”, hogy valaki háborúban végrehajt egy olyan parancsot, amely közvetlenül (hangsúlyozom: közvetlenül) nem okozza mások halálát, akkor valamennyi katonát ki lehetne végezni a háborúk után, hiszen ők is teljesítik a parancsot, és ők még embert is ölnek. Közvetlenül. (Zurofféknak inkább odahaza kellene háborús bűnösök után kutatniuk, arrafelé minden négyzetméterre jut belőlük bőven. Például az öt éve kómában leledző Ariel Saront is leszedhetnék az infúzióról, hiszen ő úgy irtotta annak idején a palesztínokat, mint hülyegyerek a hangyákat.)
A parancs megtagadásáért egyébként halál jár, különösen háborús körülmények között. Kérdés: Falvai mit tett volna Képíró helyében? Főbe lövette volna magát? Kétlem.
Még annyit erről a Falvairól, hogy ő az, aki a 2006 őszi rendőri bűncselekmények jó részét szép alaposan besöpörte a szőnyeg alá. A hivatkozás szinte mindig az volt, hogy nem lehet azonosítani az elkövetőt, azonban a bűnösség megállapításához elég lett volna bizonyítani, hogy az illető fakabát ott volt a helyszínen, és nem tett semmit a bűnök megakadályozásáért. Tehát közreműködött emberek szemének kilövésében, összeverésében, megalázásában. De a rendőrök esetében nem volt annyira ügybuzgó Falvai Zsolt, mint a 98. évében járó Képíró Sanyi bácsi ügyében.
Bb2 mandineres hozzászólása jó lesz végszónak: „Tessék mondani, ez a beígért elszámoltatás?”
